botanicaladventures:

2018 09 01, lassan eltiktakkol a nyár második fele is, és többször eszembe jutnak az őszirózsák lent az uránvárosi kertben, aztán hirtelen összerándul a szívem, hogy MÉG NE!!!!!!! pedig de. írhatnám, hogy mennyire hiányzik t, és hogy naponta írok neki pár mondatot, de aztán kitörlöm és sose küldöm el, ne gondolja, belészerettem – nem, viszont tényleg hiányzik; meg az se túl jó, hogy j-vel a szokásos nyári bringázásunkat sem tudjuk összehozni, mert finoman mindig leépít, mondjuk megértem, nem vagyok egy érdekfeszítő alkat. ezen felül egy szavam nem lehet, mert nagyjából minden oké volt, nyilván így a végére sűrűsödnek annyira össze a dolgok, az üresség hosszú, lomha periódusa után, hogy csak kapkodom a fejem, hogy mit is csináljak, én nem is értem az emberek hogy tudnak egyszerre annyi mindent érezni meg gondolni meg figyelembe venni, de majd csak sikerül nekem is valahogy.

(previously: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 56)